2013. február 24., vasárnap
Azt hiszem amikor az egésznek vége, tudod, egyszer csak
visszajönnek és bevillannak a dolgok. Ez pedig olyan, mint az emlékek
kaleidoszkópja, csak visszajön minden, még ha közbe Ő nem is. Amikor
megláttam, szerintem egy részem már abban a pillanatban tudta, hogy ez
megtörténhet. Nem arról van szó, amit mondott, vagy amit tett. Az
érzésről szólt, ami ezzel együtt járt, és a legnagyobb őrültség az, hogy
sosem gondoltam volna, hogy egyszer ugyanígy érzek majd. Nem tudom,
hogy így kellene-e. Tudtam, hogy ez a világ túl gyorsan halad és
túlságosan is elvakít. De csak azt gondoltam: hogy a pokolba kerülhet az
utadba valaki, aki úgy néz ki, mint egy angyal, amikor mosolyog? Talán ő
is tudta ezt, amikor meglátott. Azt hiszem elvesztettem az egyensúlyom.
A legrosszabb része pedig nem az volt, hogy elveszítettem őt, hanem az,
hogy elveszítettem önmagamat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése