Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amivé engem teszel. Szeretlek, mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármily végzetnél, tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül. Puszta lényed által művelted mindezt. S talán épp ez a barátság lényege.

Emlék. Van amire tudatosan emlékszel, a pillanatok, az együtt töltött percek. És vannak a tudatalattiak. Mikor ismerős zenét hallasz, vagy egy illat, egy név vagy egy hely eszedbe juttatja. Ez lehet bármi. Egy érzés, egy ölelés, egy közös elfelejtettnek hitt emlék.

Akkor tanultam meg a legtöbbet a szerelemről, amikor vége lett, és akkor tanultam meg a legtöbbet a barátságról, amikor egyedül voltam.

Gondoltál már rá valaha, hogy van valaki a világon, aki rád gondol amikor nem tud elaludni? Vagy mosolyog már csak a neved hallatán is? Mi van, ha van egy ilyen ember, akinek te jelentesz mindent de te még csak észre sem veszed?

Azt hiszem amikor az egésznek vége, tudod, egyszer csak visszajönnek és bevillannak a dolgok. Ez pedig olyan, mint az emlékek kaleidoszkópja, csak visszajön minden, még ha közbe Ő nem is. Amikor megláttam, szerintem egy részem már abban a pillanatban tudta, hogy ez megtörténhet. Nem arról van szó, amit mondott, vagy amit tett. Az érzésről szólt, ami ezzel együtt járt, és a legnagyobb őrültség az, hogy sosem gondoltam volna, hogy egyszer ugyanígy érzek majd. Nem tudom, hogy így kellene-e. Tudtam, hogy ez a világ túl gyorsan halad és túlságosan is elvakít. De csak azt gondoltam: hogy a pokolba kerülhet az utadba valaki, aki úgy néz ki, mint egy angyal, amikor mosolyog? Talán ő is tudta ezt, amikor meglátott. Azt hiszem elvesztettem az egyensúlyom. A legrosszabb része pedig nem az volt, hogy elveszítettem őt, hanem az, hogy elveszítettem önmagamat.

Stay strong!

My favorite singer ♥