Filmidézetek *.*

Az álom szívünk vágya, ábrándos világ, 
Álmodj, ha a szíved fájna,
s a bánat elmúlik, meglásd.
Csak bízz, ez a fő, és egy nap
a boldogság majd rád talál.
A szivárvány ragyog az égen,
Higgyél hát a mesékben,S az álmod egyszer majd valóra válik!


- Komolyan hiszi, hogy jobb lesz? Miért?
- Mert minden elmúlik.
- Változik, de nem feltétlenül lesz jobb. Rendbe kell hozni a dolgokat, nem elég beszélni és reménykedni.


- Tudja, amikor az életemre gondolok, és arra, hogy ki is vagyok, akkor csak küzdök amiatt, hogy higgyek benne, érti? Bízok benne, hogy jó emberekkel csak jó dolgok történnek, hogy minden megoldódik, hogy minden helyrejön. 
- Mondja el, mitől fél, mitől érzi így magát? Azt hiszem, a kudarctól. - Mindannyian küzdünk. Ez az életünk része. Van valakije, aki segíthet magának? Nincs. És ez a legrosszabb. A magány. Egy lesújtó, sötét magány, amitől úgy érzem, mintha elveszett volna a világ összes varázsa. Tudom, hogy fél a jövőtől és borzalmasnak tűnik a világ, de tudnia kell, hogy amikor a dolgok menthetetlennek tűnnek, akkor az emberek magára találnak. Mindig van segítség, és nincs egyedül .


A mama azt mondta, hogy minden nap történnek csodák, nem mindenki hiszi el, de történnek, az biztos.
.

Néha nem is kell sok, hogy az álmok valóra váljanak, csak meg kell látni a valóságban az álmot.
.

- Van valami itt belül, amit nem vehetnek el. Nem nyúlhatnak hozzá. Ami csak a tiéd.
- Miről beszélsz?-A reményről.
-