Gondoltál már rá valaha, hogy van valaki a világon, aki rád gondol
amikor nem tud elaludni? Vagy mosolyog már csak a neved hallatán is? Mi
van, ha van egy ilyen ember, akinek te jelentesz mindent de te még csak
észre sem veszed?
2013. február 24., vasárnap
Azt hiszem amikor az egésznek vége, tudod, egyszer csak
visszajönnek és bevillannak a dolgok. Ez pedig olyan, mint az emlékek
kaleidoszkópja, csak visszajön minden, még ha közbe Ő nem is. Amikor
megláttam, szerintem egy részem már abban a pillanatban tudta, hogy ez
megtörténhet. Nem arról van szó, amit mondott, vagy amit tett. Az
érzésről szólt, ami ezzel együtt járt, és a legnagyobb őrültség az, hogy
sosem gondoltam volna, hogy egyszer ugyanígy érzek majd. Nem tudom,
hogy így kellene-e. Tudtam, hogy ez a világ túl gyorsan halad és
túlságosan is elvakít. De csak azt gondoltam: hogy a pokolba kerülhet az
utadba valaki, aki úgy néz ki, mint egy angyal, amikor mosolyog? Talán ő
is tudta ezt, amikor meglátott. Azt hiszem elvesztettem az egyensúlyom.
A legrosszabb része pedig nem az volt, hogy elveszítettem őt, hanem az,
hogy elveszítettem önmagamat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


